Kajával gyakorlatilag már bármikor megtámadható a kisteknős. Étvágya egyre nagyobb, bár úgy látom, a tücsök combját nem nagyon szereti, mert azt rendszerint otthagyja... de 4-5 tücsköt benyom mostanában (lábakkal vagy azok nélkül) egy-egy étkezés alkalmával. Magától még azért nem jön elő mászkálni, de ha előcsalogatom, akkor elmegy a tücsök után szinte bármeddig. Áztatja magát a vízben, óriási kortyokban iszik, de elég hamar visszavonul és alszik tovább.
Galéria nyílik, ha kattintotok:
Helyzetjelentésem hosszú-hosszú szöveges formája helyett következzen néhány fotó, melyből kiderül, mennyire figyel egymásra, mennyire szereti egymást Tankréd és Guillaume, illetve hogy milyen jó fejek egyébként külön-külön is.
Az egy kupacban alvás Tankréd részéről már bejáratott dolog, mindig odabújik Gilihez, aki egy ideig tűri ezt, de aztán inkább titokban elszökik. Na persze a szeme sarkából figyeli a nagy tesót, számon tartja, de csak annyira, hogy ne higgyük, hogy tényleg szereti a társaságot.
Ahogy az előző bejegyzés végén írtam, Tankrédnek terveztünk egy barátot, hogy ne érezze magát így elanyátlanodva abban a nagy terráriumban. Ma meg is érkezett Guillaume, de kezdjük az elején.
Hetek óta kontaktban vagyok a tenyésztővel, hogy minden rendben legyen az új jövevénnyel. Tankréd - feltehetőleg - hím, így szeretnénk, hogy érkező cimborája is az legyen, mert a gekkóknál elég volt a tojásmizériát végigcsinálni. A propo: az utolsó kis gekkót egy héttel ezelőtt megkapta fent említett tenyésztő ismerősöm, tartsa észben, mikor az új triunguis szóba kerül. Bartel-teknőc lesz tehát.
Amit a nemén kívül figyelembe kellene még venni, az a méret. Tankréd páncélja most 6,5 cm hosszában, ami egész nagynak számít másfél évesen, úgyhogy nem mindegy, milyen idős lesz a lakótársa. Mivel ezek nem nyulak, így egy évben nagyjából egyszer van szaporulat, tavasszal, Tankréd 2012. áprilisában kelt ki.
A sok egyeztetés után ma végre eljött a pillanat, hogy gazdagabbak legyünk egy teknőccel, egy-két telefon és sok várakozás után végre sikerült a találkozót összehozni, lássuk, mit hozott nekünk! Az idei kelés felejtős volt, annyira kicsik és még olyan stresszesek, hogy nem mert abból hozni nekünk a srác. A tavalyiakat meg a kertben tartotta, ma reggel azonban miattunk behozta az összeset, mindet kiásta, egy hónapja nem is látta őket, elvoltak a hűvösödő időben a föld alatt. Mindössze egy triunguis volt a majorok és ornaták között, ő sem túl nagy, viszont sanszosan hím. Jó szívós jószág, megerősödik majd gyorsan nálam és behozza a lemaradást méretben hamar.
Így viszont igen, jól értitek, Tankrédhoz beköltözött a testvére. És innen a névadás egyszerűsége: Tancrède keresztes lovagnak szerencsére volt egy testvére, Guillaume. Szerencsére a bölcsész énem is egyből talált vonatkozást, pl. Appolinaire-t. Nem volt kérdés. Íme, Guillaume:
Na, persze egyből leásta magát, ahogy betettük, Tankréd érdeklődve figyelt, de azért megmozdulni nem volt még kedve. Nagyjából egy óra múlva néztem rájuk újra, ekkor ott, ahol addig Guillaume páncélja lógott ki a föld alól, most Tankrédé látszott, na, mondom kinyírta a kicsit, ennyi. Kiástam őket és ezzel fel is ébresztettem az összebújva alvó két kis teknőcöt, ugyanis Tankréd fogta magát és odamászott a testvére mellé.
Miután megzavartam őket, gyorsan elszaladt, nehogy kimutassa, mennyire örül neki, játssza inkább a sértettet, hogy mi az, hogy nem elég nekünk ő. Guillaume pislogott riadtan párat, aztán sóbálvánnyá merevedett.
Néhány óra múlva a vizét koszosan találtam, őt pedig kicsit máshol a föld alatt. Úgyhogy most Tankréd az egyik, Guillaume a másik sarokban horpaszt, azt hiszem, ez egy jó viszony kezdete.
A nyáron Tankréd meglehetősen felpörgött. Annyit evett, amennyi belefért, mászkált, kapart, csámcsogott, egy szóval elvolt. Mint a befőtt. Fürdött nagyokat, kergette a gilisztákat, követte az ujjamat, harapott az üres csipeszre.
Eltelt viszont a meleg évszak, Tankréd hibernálódik. Kezdődött a napokig tartó alvással, valahol a talajba fúródva. Kapott egy új izzót, így melegebb lett nála, rögtön alá is bújt, fürdeni kezdett újra. Szólongatásra figyel, kidugja fejét vackából, ki is jön néha, ha úgy tartja úri kedve.
Szeptember közepén szegény Tankréd egyedül maradt 10 napra. 2 naponta megbízott felvigyázók cserélték a vizét, permetezték a terráriumot, etették. Mire hazaértünk, teljes volt a sértődés. Nem köszön, nem mászkál, nem eszik.
Az őszi nagy takarítás után kicsit jobb kedvre derült, sőt, észrevette, hogy üveg mögött van és elkezdte a klasszikus "teknős vagyok, nem értem az üveget" játékot, naphosszat kaparta a terrárium falát, hátha áttöri. Aztán ezt is megunta. Csak aludt egész nap inkább, megenni pedig csak a gilisztát hajlandó.
Elmentem a tenyésztő ismerőshöz, hogy mégis mi a fene lehet, talán telelni szeretne? Elképzelhető. Két lehetőséget vázolt fel, az egyik, hogy megemelem a világítással töltött órák számát és többet permetezek, vagy lekapcsolom a lámpát és megnézem, akar-e aludni. Mivel én szeretem ezt a teknőcöt és nem lenne poén, ha hónapokra eltűnne, előbbit választottam. Másfél órával többet ég azóta a lámpa és alaposabb a talaj nedvesítése. Tankréd szemmel láthatóan fel is élénkült, mászkál, reggel már mindig máshol találom, napközben is hallom, ahogy megy ide-oda. Az étvágyán még kell javítani, de a viaszmoly is lecsúszik újabban, úgyhogy talán nem fog aludni a télen.
A sértődése azonban aggasztó volt, nyilvánvaló, hogy Tankréd nem szeret egyedül lenni, ezért úgy határoztunk, hogy kap egy barátot maga mellé, aki a hétvégén talán meg is érkezik, így lesz, akivel játsszon, ha esetleg 1-2 napig távol vagyunk tőle.
Addig is kissé kedvetlenül, igazi Morla-módra várja Tankréd a pajtit.
Minél több idő telik el, Tankréd annál szívesebben mászkál a terráriumban. Újabban más és más helyeken találjuk őt reggelente, máshol látjuk újra délután. Így egyre többet lehet fotózni, egyre közelebb engedi a gépet is magához, nem is beszélve a kezünkről. Ha az ujjunkkal, mint egy kisemberrel mászkálunk Tanki körül, utánajön és harapdál. Nem erős a harapása, de azért, ha elkapja a bőrt az ujjpercen, azért tud csípni. De főleg aranyos, úgyhogy megbocsájtható.
Tanki, a tank közlekedik
Olvastam, hogy a dobozteknős ugyan rovarevő, mégis szívesen eszik édes gyümölcsöket. Most, hogy végre kezd tele lenni a piac jobbnál jobb finomságokkal, alkalmam nyílt kipróbálni, igaz-e ez a dolog. Nos, Tanki kapott egy fél édesebb fajta meggyet, melyen hosszú percekig nyammogott, végül jóízűen betolta. Úgy néz ki, szereti.
