Tankréd és Guillaume

A legutóbbi bejegyzés óta egy hónap telt el. Ezidő alatt Tankréd rengeteget fejlődött, ami a szociális életét illeti. Íme egy kis összefoglaló, miket tanult, hogyan viselkedett az elmúlt 4 hétben.

Tankréd hasi páncélja egyébként 5,5 cm hosszú, ez sokáig így is fog maradni, mivel a dobozteknősök életük első 5 évében 1 cm-t nőnek /év. Tankréd most áprilisban volt egy éves (Boldog szülinapot!), így még bőven ez lesz a tempó és később sem fog ez pozitívan változni, mert ezt követően nagyjából 20 éves korukig nőnek még észrevétlenül, míg elérik a kifejlett méretüket, ami az ő esetében kb. 12 cm lesz.

De ez minket nem is nagyon foglalkoztat, minél kisebb, annál cukibb, de azért majd nagyként is imádni fogjuk, de minden testi dolognál sokkalta fontosabb, hogy mennyire interaktív kis állat, mennyire jó vele együtt élni.

Miután Tankréd hamar megtanulta, hogy a csipesz általában eleséget hoz magával, hamarosan megszokta hangunkat is, és általánosan a jelenlétünket. Elkezdtünk igazán együtt élni. Munkából hazaérve a terrárium fölé hajolok és szólongatni kezdem Tankrédet. Sokat hívjuk a nevén és egyértelműen erre jobban felfigyel, mintha csak úgy beszélünk a feje fölött. Hallgatni kezdett a nevére a hozzánk kerülése utáni 3. héten. A teljesen sima talaj alól a 2. "Tankréd!"-re mozogni kezd a föld és kibukkan Tanki feje. Pislog kettőt, nyammog hármat és rám néz.

A melegedő időnek is köszönhető, illetve annak, hogy nem noszogatjuk minden percben szegényt, szemmel láthatóan egyre kiváncsibb lett. Első körben magától a hosszúkás terrárium feléig merészkedett el. Egyik hétvégén onnan figyelt minket, ahogy alszunk (az ágyunk mellett van a terrárium).
Innen viaszmolylárvával (kedvenc csemege, akárcsak a gekkóknál) elcsaltam a terület végébe, de amint nem kapott több kukacot és észlelte, hogy olyan helyen van, ahol még eddig nem nagyon járt, árkon-bokron keresztül visszaszaladt a vackába, a sarokba.

Múlt héten találtuk először a vizes tál alatt Tankit. Az elméletem a viselkedésére, hogy a reggeli fürdő után (ami már rendszeres) egyszerűen lusta volt visszamenni a sarokba és inkább ott telepedett le. A szárazföldi teknősökre általánosan jellemző, hogy úgy szeretnek aludni, hogy páncéljuk hozzáér valamilyen tereptárgyhoz, így biztonságban érzik magukat. A vizes tál alá is úgy mászott be, hogy páncélja alul támasztotta a tálat, mellette a föld alól pedig bármikor kikukkanthat.

Mikor már második napja aludt itt, észrevettem, hogy kicsit kijjebb ásta magát, a fél páncélja kint volt a tál alól, lábai széjjel dobálva, kiterült, mint egy kis béka (nem, nincs olyan, hogy teknősbéka). Gyanítottam, hogy talán melege kezd lenni, bejött a 26 fok, a lakásban is stagnált a 22, és a vizes tál pont a melegítő lámpája alatt van. Beszéltük, hogy ha így van, akkor majd biztos kijön fürdeni, hogy lehűtse magát. Ahogy ezt végiggondoltuk, és fordultam kettőt, észrevettem, hogy Tankinak hűlt helye, a víz meg koszos, ő sehol. Na, megfürdött, aztán biztos, visszament a sarokba. De mielőtt odanézhettem volna, éreztem, hogy mintha valaki figyelne. És igen, Tankréd a terrárium végében, teljesen egyedül, teljesen bátran nézett engem!

A nagy újdonságra való tekintettel azért gyorsan leásta magát a cserép mellé, ott is aludt, de másnap visszabújt a sarokba.

Azóta ma reggel szomorúan kerestük Tankrédet, aki látszólag megint a föld alá bújt, de aztán kiderült, hogy velünk szemben ácsorog egy cserép tövében, aminek tökéletesen ugyanolyan színe van, mint az ő páncéljának, és ezer éve bámul minket, hogy vajon mit keresünk ennyire. Hát őt.

A mai nap továbbá megpróbáltam direktebb módon is közeledni felé és örömmel konstatáltam, hogy Tankréd kézből is eszik. Na persze neki igazából édes mindegy, hogy hogyan, csak kajához jusson, ha az a tenyeremben van, akkor belemászik érte. Egyszer-egyszer melléharap és ilyen jópofa nyomot hagy, de nem fáj, nincs nagy ereje (még).

Egyértelműen látszik, hogy örül a jó időnek és kinyílt a csipája ebben a melegben. Sokkal többet van elől és egyre kevésbé fél tőlünk, kezdünk nagyon jóban lenni!

Két hét alatt sikerült kialakítani egy elég erős ösztönös reakciót Tankrédnál. A sok nyüsztölés, földből kiásás eredménye számára mindig étel formájában jelent meg (számunkra meg könnybelábadt szemekben, hogy végre látjuk őt és milyen cuki), méghozzá a benyúló csipesz végén vergődő kukac formájában. Hamarosan rájött Tanki, hogy ez a nagy fém valami, a csipesz, ha felbukkan, figyelemre érdemes, mert általában valamilyen kaja van a végén. Az alábbi videóban jól látható, mennyire elszántan megy a csipesz után, hogy megkaparintsa róla a finom viaszmonylárvát: 

Mielőtt valaki teljesen hülyének gondolná szegénykémet: az, hogy a szalmába harap a kukac helyett, szintén az értelem jele, ugyanis minden ételt, amit adok neki, előzőleg jó alaposan "bepanírozok" vitaminporba. Ez főleg kalciumot tartalmaz, ami fontos nyilván a csontozata és pláne a páncélja miatt, de ez egy komplex készítmény, ami minden számára fontos anyagot tartalmaz. Emiatt a hozzá bekerült ételek fehér színűek, amit Tankréd hamar meg is tanult, és mindent, ami fehér, jól megnéz, nem kaja-e véletlenül.

Az előző posztban olvashattátok, hogy nagyjából kialakult egy rutin nála és már tudja, hol a víz stb. Nos, Tanki, jó dobozteknőshöz híven tényleg szeret ázni, látszik a fenti videón is, beleveti magát a táljába és egyből le is bukik, megmosakszik, áztatja magát pár percig, aztán odébb áll. Szívesen eszik is a vízben, hosszasan alámerítve zsákmányát elszórakozik, majd kimászik és elvonul aludni.

Ebben a pavlovi reflexben eljutottunk odáig, hogy kiásás helyett elég már csak matatni az üres csipesszel, hogy előbújjon a vackából. Megjegyzem, bizalma már oly méreteket ölt, hogy nem is ássa el magát teljesen, a feje szinte mindig kint van, lesi a környezetet, kezd kiváncsibb lenni, mint betoji.
Szóval amint meghallja a csipesz csattogását, felkapja a fejét, gyorsan kikászálódik és megnézi, nincs-e valami kaja is a környéken. Ilyenkor megsajnálom és adok neki egy kukacot... de hát ellen lehet állni ennek a kis pofinak?

Már két hete nálunk él Tankréd, összefoglalom, mi minden történt velünk.

Szörnyen gyorsan telik az idő és ahhoz képest szörnyen keveset látom őt. De kezdjük az elején. Mikor hazahoztuk, elbújt. Kétszer kiástam, mert féltem, hogy baja lesz vagy megfullad vagy akármi. Nem szereti, ha kiásom, körülnéz és gyorsan elbújik újra. Nehéz volt, de aztán megálltam, és nem piszkáltam többet. Meg is lett az eredménye, két nappal később egy reggel furcsa hangra ébredtünk. Teljesen új, ismeretlen zajongás volt, egyből tuduk, hogy ez csak Tanki lehet. És ő volt. Felébredt és éhes volt. Ennek megfelelően elindult a kis vackából a legközelebbi növényhez és annak majszolása közben vettük észre. Harsogott a szájában a levél.

Látván, hogy tényleg éhes, gondoltuk, megpróbáljuk megetetni, hátha elfogadja. Nem tudom, mit hittem, naná, hogy elfogadta, éhes volt, meg amúgy is... eszik ez akkor is, ha nem is éhes. Úgyhogy benyomott pár lisztkukacot...

 
...nézelődött egy kicsit...

...aztán visszavonulót fújt és további egy napig nem láttuk őt újra. Ijesztő egyébként, hogy van egy féltenyérnyi kis állat egy majd' 1 négyzetméteres területen és úgy ássa el magát, hogy a talaj mintha fel lenne gereblyézve. Gyakran fogalmunk sincs róla, hol alszik éppen.

Azóta gyakorlatilag minden reggel látjuk őt. Az előzőn felbuzdulva elmerészkedett ugyanoda, de amint észrevett minket, visszabújt a gödrébe, de megmutatta nekünk elefántszerű lábait és farkincáját:

Ezután megint kicsit megszeppent, és két napig nem jött elő. Mikor aggódva kérdezgettem az állatorvos ismerősömet, megnyugtatott, hogy ez normális, de ha meglocsolom, ki fog jönni magától. Na, hazamentem és kiöntöttem szegénykét, mint egy ürgét:

De ha már így alakult, akkor evett is, amit sikerült videóra vennem, a hangokra érdemes figyelni, kicsit csámcsog. 

Evés közben elég jól kiismerhető a habitusa: kitartó, akaratos kis jószág, sosem adja fel, ha kajáról van szó. De tényleg, soha.

Ennek a nagy sárfürdőnek persze az lett az eredménye, hogy Tanki elég mocskos lett, úgyhogy tervbe vettem, hogy megfürdetem, ha legközelebb látom. Két nap eltelt, míg egy délután félig kint volt a gödréből, mikor hazaértem, na mondom, Tankréd, most megfürdesz. Egy kis tálba langyos vizet eresztettem, nem túl sokat, és beletettem Tankit, aki meglehetősen élvezte a dolgot. Alábukott, mosta a fejét benne, hagyta, hogy locsolgassam, szépen ki is jött minden redőjéből a kókuszrost. Utána kicsit megszeppent ugyan, de nem bújt el egyből, kicsit körülnézett, de a terrárium nagy részét még mindig nem fedezte fel.

A csámcsogásról annyit, hogy nem is kell hozzá ennie. Kicsit olyan, mint egy öreg úr. Felébred, nyammog kettőt-hármat, ásít, aztán kikászálódik a helyéről. Sőt, mi több, álmában is csámcsog néha. Nagyokat nevetünk (na, persze csak halkan, nehogy felébredjen rá), mikor egyszer csak az este csöndjébe belenyammog Tanki a föld alól. Vidám az élet vele, na.

Ahogy telnek a napok, egyre bátrabb Tankréd. Már reggelente nagyobb köröket megy, eljutott már a terrárium feléig, onnan nézett minket, ahogy alszunk. Felkelve pont szemmagasságban találtam magam vele, úgy megörültem neki, hogy vissza is szaladt a gödrébe. Körülnéztem, mióta lehet ébren, és úgy látszik, a vizes tálját sikerült már felfedeznie, és reggeli nagy dolgát elintéznie benne. Ez a szokás a hüllőknél elfogadott, ha van víz a helyükön, akkor az bizony vécé is. Örültem, mert így már biztos, hogy ha szomjas, tudja, hova menjen.

A terrárium állapota egyébként az első időkben mindig sokat változik. Egyrészt élettanilag nem biztos, hogy a növények állapota olyan lesz, mint szeretnénk. Ennek megfelelően kezdődött azzal a dolog, hogy a széna bepenészedett. Nem tett jót neki az a nagy mennyiságű víz, amivel Tankit kiöntöttem. Úgyhogy azt kihalásztam. A buzogányvirág nem szereti a terráriumi létet, sárgulnak a levelei, szegényke haldoklik, majd valamit ki kell találnom a helyére. A talajon lévő kókuszrost és kókuszháncs összekeveredett, köszönhetően Tankréd földmunkáinak, melyeket napjában most már 4 alkalommal (reggel ki, aztán vissza, délután ki, aztán vissza) csinál. A melegítő lámpának köszönhetően ráadásul füvesedik a talaj, a szalmából kieshettek valami magok, mert egész magas gyep kezd lenni bent - ezt irtom, mert nem tetszik.
Szóval kicsit kopár, leharcolt kezdett lenni a dolog, úgyhogy vettem Tankrédnek 2 cserepes százszorszépet, amit egy este tettem be a terráriumba. Természetesen másnap reggel nagy harsogásra ébredtünk, Tanki szépen ette az új növényt reggelire. Ha majd negyobb lesz, elindul és egész nap mászkál és keresi az ehető kukacokat, rovarokat, na akkor majd rendszeresen cserélni kell a dolgokat és rendezgetni, hogy ne egy csatatér legyen a terrárium...

Miért lett Tankréd neve Tankréd?

Az előkészület 6 hete alatt (terrárium megrendelése, átvétele, behátterezése, berendezése) többször is voltam bent az ismerős tenyésztő boltjában, egyrészt, mert egy ideig csak nála, otthon volt Dobozteknős és időpontokat egyeztettünk, másrészt, mert be voltam sózva, harmadrészt, hogy informáljon a fajról stb. Én egy kicsit tartottam a teknős felnőtt méreteitől, mivel a 40 cm széles terrárium azért nem túl nagy, és tudtam, hogy a hímek kisebbre nőnek, úgyhogy megbeszéltük, hogy amennyiben megállapítható a neme, inkább hímet szeretnék. Ekkor még úgy volt, hogy a major alfajból kerül hozzám egy teknős. Másfél héttel azelőtt, hogy megvettem volna Tankrédet, már a boltban is volt néhány Dobozteknős, úgyhogy egyből bele is szerettem a fajba, és beszélgettünk tovább, hogy triunguis is lesz mégis, úgyhogy méret szempontjából mindegy lesz a neme. A hímek viszont szebbek lesznek felnőtt korukra, mert a fejükön sárgás-pirosas foltok alakulnak majd ki. Eldöntöttük a férjemmel, hogy ha majd megyünk teknőcért, nem nézzük a nemüket, hanem amelyikbe beleszeretek beleszeretünk, azt fogjuk hazavinni, úgyhogy előre már csak ezért sem találtunk ki neki nevet, sem nőit, sem férfit. Azt gondoltuk, majd a jelleme vezet minket egy kicsit.

Mikor eljött végre a nagy nap, én értem korábban a boltba és rögtön mentem is a tekikhez nézelődni. Egy nagy csomó művirág középen, itató tál, benne áztatja a hátsóját egy teknős. Mondom magamban, na, a többi biztos a műnövény alatt van, de ez itt elől milyen kis bátor. Aha, egyből berongyolt ő is a többiekhez. Hát így nehéz lesz választani. Aztán kukucskáltam be hozzá, szemezett velem és végül előjött megint. Mászkált egy kicsit, néha rám nézett, mintha csak kelletné magát, hogy "Engem vigyél haza! Engem!"
Az ismerősöm kivette az összes Háromkarmút egy műanyag dobozba, hogy kedvemre ismerkedhessek velük, bedobált nekik egy marék lisztkukacot, úgyhogy egyből ki is tűnt, ki milyen aktív, milyen éhes stb. Maradjunk annyiban, hogy Tankréd volt az, aki a doboz egyik sarkából másik három teknőstársán keresztülvágtatott az átellenes sarokba, hogy övé legyen az összes kukac. Szimpatikus volt a mozgékonysága és ráadásul nagy sansszal hím is, naná, hogy őt vittük haza.

Szerencsére nem túl sokat kellett autóznia egy pici dobozban, sötétben, úgyhogy talán nem viselte meg annyira. Végig az ölemben volt, éreztem, ahogy fötör benne, próbált elbújni:

Mikor betettem a terráriumába, nem sokat teketóriázott, leásta magát a földbe. Mivel pont a terrárium hideg felében csinálta ezt, kihalásztam és betettem a lámpa alá, onnan elég gyors léptekkel bevonult a sarokba és fejest ugrott a kókuszrostba.

Mivel így nem túl sokat lehet vele kezdeni, még nézni sem lehet, mert nincs mit, tanakodni kezdtünk, hogy akkor mi is legyen a neve. Az MTA anyakönyvezhető férfinév-listáját bújtuk már órák óta, vagy nekem vagy a férjemnek nem tetszett az, amit a másik javasolt. Már kezdtük elnapolni a döntést, mikor megakadt a szemünk a Tankréden.

Miért jó a Tankréd?
Először is benne van a "tank" szó. Mert ez a teknőc bizony egy tank. Ez mindenen keresztülvágtat a kajáért. Ez mindent túlél, ez egy igazi harci gép.
Aztán megnéztük, Tankréd ki is volt. Nos, egy keresztes lovag Galileában, akit utáltak a társai, mert akarnok volt, konok, sosem hallgatott senkire, vakmerősége miatt nem kedvelték. Stimmel ez is.
Tankréd alakja feltűnik továbbá Madách Imre Az ember tragédiája című drámájában is (7. szín, Konstantinápoly), ami az én bölcsész végzettségem, de inkább életformám szempontjából is jó pont, így mégis csak valami irodalmi utalást is kap a teknőc neve.

Szóval így lett belőle Tankréd, aki, lévén még csak egy éves, a Tanki becenévre hallgat:

Mint azt korábban írtam, ha új állat érkezik hozzánk (bár nem szeretnék ebből rendszert csinálni), komolyan felkészülök rá. Az egész internetet kiolvastam Dobozteknős-témában, így igyekszem csak azokra az információkra szorítkozni, ami mindenki számára érdekes lehet. Nehéz a dolgom, mert sok különös tulajdonsága van ezeknek a teknősöknek. Sok alfaját ismerik, én most korlátozódnék a Háromkarmú dobozteknősre (Terrapene carolina triunguis), amilyen Tankréd is.

A Dobozteknősök nevüket páncéljukról kapták, mely mint egy zsalu, szinte teljesen bezárható. Ezt úgy kell elképzelni, hogy derék tájékon van egy fix rész a hasi oldali páncélon, mint egy zsanér, és a fej, illetve a farok irányába a többi része mozgatható, hozzáilleszthető a háti oldali páncélhoz, melynek következtében a teknős gyakorlatilag be tudja zárni magát a teknőjébe, mint egy dobozba. Jól elmagyarázni kissé nehézkes, itt egy kép róla, hogy mindenki el tudja képzelni.

forrás: http://www.michigan.gov

Ezt a pozíciót természetesen akkor veszik fel, ha veszélyben érzik magukat, konkrétan, ha támadást sejtenek, vagyis aludni pl. nem így alszanak és legtöbbször az emberi kézbevételre sem így reagálnak.
A triunguis emellett a hátsó lábain található karmok számáról kapta a nevét.

A Dobozteknősök páncélja magas, dómszerű kúp, mintázata pedig legtöbbször nem valami feltűnő. A tirunguis teknője zöldes-barnás színű, nem feltűnő, nincs rajta sok minta. Testük is sötét színű, a hímek fejét azonban felnőtt korukra sárga, narancs vagy piros színű foltok díszítik. Felső állkapcsuk lehajlik, ezért mindig kicsit morcosnak tűnnek. A hímek általánosan kisebbre nőnek a nőstényeknél, 10-15 cm közöttire cseperednek, ami természetesen a páncél méretét jelenti, innen-onnan ugye még kilóg a feje meg a lábai és a farkinca.

Erdőkben élnek, általában valamilyen vízforrás közelében. Ha nem kényszeríti őket semmi, egy 200-250 méteres körzetben élik le egész életüket, nem nagyon kolbászolnak el máshova. A környezet nagyban befolyásolja életmódjukat. Mivel mindenevők, alkalmazkodni tudnak a terület lehetőségeihez. Mindenevők, a szó legszorosabb értelmében. Válogatás nélkül esznek tücsköt-bogarat, csigákat, gilisztákat, bogyós gyümölcsöket, gombákat, virágokat. Megfigyelések alapján állítják, hogy dögevők is, a kisemlősöktől kezdve a tehénig. A fiatalabb egyedek főleg csak élő eleséget esznek, rovarokat stb, az idősebbek táplálékpalettája bővül a zöldségekkel és a gyümölcsökkel.

Érdekes információk (fun facts):
- Az ember számára mérgező gombákat ők gond nélkül megehetik, sőt, képesek toxinakkumulációra, vagyis a mérgező anyagok átkerülnek a szervezetükbe és ők maguk is mérgezővé válnak (urban legend, hogy Mississippiben dobozteknőst grillezett néhány srác és jó betegek lettek tőle).
- Evés közben szégyenlősek, ha észreveszik, hogy figyelik őket, abbahagyják az evést és figyelni kezdik az őket figyelőket.
- Páncéljuk egészen 7 éves korukig nem keményedik meg rendesen.
- A nőstény dobozteknős akár 4 évig is tudja "tárolni" a hím spermiumát, így egy sikeres párzás után akár több párzási időszakot is kihagynak, mégis tojást rakhatnak.
- A teknősökre általánosan, így a Dobozteknősre is jellemző, hogy nem tudnak mit kezdeni az üveg felületekkel, nem értik, miért nem tudnak keresztül menni rajta, ezért ilyen helyzetben meglehetősen stresszesek lesznek és csak kaparásznak kitartóan.
- Szeretnek ázni, esőben gyakran előbújnak, illetve sokszor áztatják magukat pocsolyákban.

Terráriumi tartásuk:
Mivel a Dobozteknősök elég nagy területen élnek a vadonban, így fogságban is érdemes minél nagyobb helyet kialakítani nekik, ami egy pár esetében minimálisan kb. 1 négyzetméter legyen. Az üvegfelületek stresszes hatása miatt nem tartható akváriumban, vagyis hátterezett terráriumban, vagy akár egy dobozban helyezendő el (szabadban palánkokkal körülvett helyet alakítanak ki nekik, melyeket elég mélyre leásnak, hogy alatta ne tudjon kiszökni az állat).
Lévén, hogy zömmel erdőkben élnek, így a terráriumuknak is erdei környezetet kell biztosítania. A talajt olyan alommal kell takarni, amely nedvességtartó és könnyen el tudja ásni magát benne, erre a kókuszrost, kókuszháncs, tőzeg, fakéreg stb. alkalmas. A terráriumban biztosítani kell egy melegebb (28-30 fok) és egy hidegebb (20-22 fok) részt is, illetve vizes tálat, egyrészt, hogy ihasson, másrészt, hogy tudjon fürdeni. Ügyelni kell rá, hogy legyen megfelelő búvóhelye, ahova visszahúzódhat. A talajt nedvesen kell tartani, hogy megfelelő párás aljzatban élhessen a teknős, melyet szabályoz magának, így, ha száraz a levegő, leássa magát a nedves talajba. Ne álljon azonban a víz a talajon!

Ennek megfelelően Tankréd egy 150x39 cm-es alapterületű terráriumba került, melyet félig beháttereztem, így talán nem fogja feltenni az életét arra, hogy áthatoljon az üvegen. Talajnak kókuszrostot tettem be, a tetejére egy kis területen pedig szalmát, hogy könnyen bele tudjon mászni. Itató/fürdető tálat a melegítő lámpa hatásköre alá helyeztem, hogy ne legyen túl hideg, illetve hogy párásítson valamennyire. 3 dísznövényt helyeztem még el, egy gyompálmát (Chamaedorea elegans), egy hálós levelet (Fittonia albivenis) és egy buzogányvirágot (Dieffenbachia maculata). Utóbbi elég allergén az emberre nézve, akár nyelési nehézséget vagy fulladást is okozhat, ha a nedve bekerül a nyálkahártyába, de a teknősök a fent ismertetett okokból kifolyólag fittyet hánynak az ilyesmire. Balatoni köveket gyűjtöttem még díszítő tereptárgyként, nem túl sokat, hogy tudjon ide-oda könnyedén menni a jószág. A melegítő lámpa egy kerámia burában van, a 40 W-os izzó minden nap 13 órán keresztül ég, reggel és délután pedig jól bepermetezek.

Nagyjából ennyi, amit első körben érdemes tudni. Talán most sokan megértitek, miért annyira érdekes egy ilyen kis különccel együtt élni. A következőkben már történeteket is megosztok majd, de még tartozom a névválasztás sztorijával, legközelebb arról írok.