Már két hete nálunk él Tankréd, összefoglalom, mi minden történt velünk.
Szörnyen gyorsan telik az idő és ahhoz képest szörnyen keveset látom őt. De kezdjük az elején. Mikor hazahoztuk, elbújt. Kétszer kiástam, mert féltem, hogy baja lesz vagy megfullad vagy akármi. Nem szereti, ha kiásom, körülnéz és gyorsan elbújik újra. Nehéz volt, de aztán megálltam, és nem piszkáltam többet. Meg is lett az eredménye, két nappal később egy reggel furcsa hangra ébredtünk. Teljesen új, ismeretlen zajongás volt, egyből tuduk, hogy ez csak Tanki lehet. És ő volt. Felébredt és éhes volt. Ennek megfelelően elindult a kis vackából a legközelebbi növényhez és annak majszolása közben vettük észre. Harsogott a szájában a levél.
Látván, hogy tényleg éhes, gondoltuk, megpróbáljuk megetetni, hátha elfogadja. Nem tudom, mit hittem, naná, hogy elfogadta, éhes volt, meg amúgy is... eszik ez akkor is, ha nem is éhes. Úgyhogy benyomott pár lisztkukacot...
...nézelődött egy kicsit...
...aztán visszavonulót fújt és további egy napig nem láttuk őt újra. Ijesztő egyébként, hogy van egy féltenyérnyi kis állat egy majd' 1 négyzetméteres területen és úgy ássa el magát, hogy a talaj mintha fel lenne gereblyézve. Gyakran fogalmunk sincs róla, hol alszik éppen.
Azóta gyakorlatilag minden reggel látjuk őt. Az előzőn felbuzdulva elmerészkedett ugyanoda, de amint észrevett minket, visszabújt a gödrébe, de megmutatta nekünk elefántszerű lábait és farkincáját:
Ezután megint kicsit megszeppent, és két napig nem jött elő. Mikor aggódva kérdezgettem az állatorvos ismerősömet, megnyugtatott, hogy ez normális, de ha meglocsolom, ki fog jönni magától. Na, hazamentem és kiöntöttem szegénykét, mint egy ürgét:
De ha már így alakult, akkor evett is, amit sikerült videóra vennem, a hangokra érdemes figyelni, kicsit csámcsog.
Evés közben elég jól kiismerhető a habitusa: kitartó, akaratos kis jószág, sosem adja fel, ha kajáról van szó. De tényleg, soha.
Ennek a nagy sárfürdőnek persze az lett az eredménye, hogy Tanki elég mocskos lett, úgyhogy tervbe vettem, hogy megfürdetem, ha legközelebb látom. Két nap eltelt, míg egy délután félig kint volt a gödréből, mikor hazaértem, na mondom, Tankréd, most megfürdesz. Egy kis tálba langyos vizet eresztettem, nem túl sokat, és beletettem Tankit, aki meglehetősen élvezte a dolgot. Alábukott, mosta a fejét benne, hagyta, hogy locsolgassam, szépen ki is jött minden redőjéből a kókuszrost. Utána kicsit megszeppent ugyan, de nem bújt el egyből, kicsit körülnézett, de a terrárium nagy részét még mindig nem fedezte fel.
A csámcsogásról annyit, hogy nem is kell hozzá ennie. Kicsit olyan, mint egy öreg úr. Felébred, nyammog kettőt-hármat, ásít, aztán kikászálódik a helyéről. Sőt, mi több, álmában is csámcsog néha. Nagyokat nevetünk (na, persze csak halkan, nehogy felébredjen rá), mikor egyszer csak az este csöndjébe belenyammog Tanki a föld alól. Vidám az élet vele, na.
Ahogy telnek a napok, egyre bátrabb Tankréd. Már reggelente nagyobb köröket megy, eljutott már a terrárium feléig, onnan nézett minket, ahogy alszunk. Felkelve pont szemmagasságban találtam magam vele, úgy megörültem neki, hogy vissza is szaladt a gödrébe. Körülnéztem, mióta lehet ébren, és úgy látszik, a vizes tálját sikerült már felfedeznie, és reggeli nagy dolgát elintéznie benne. Ez a szokás a hüllőknél elfogadott, ha van víz a helyükön, akkor az bizony vécé is. Örültem, mert így már biztos, hogy ha szomjas, tudja, hova menjen.
A terrárium állapota egyébként az első időkben mindig sokat változik. Egyrészt élettanilag nem biztos, hogy a növények állapota olyan lesz, mint szeretnénk. Ennek megfelelően kezdődött azzal a dolog, hogy a széna bepenészedett. Nem tett jót neki az a nagy mennyiságű víz, amivel Tankit kiöntöttem. Úgyhogy azt kihalásztam. A buzogányvirág nem szereti a terráriumi létet, sárgulnak a levelei, szegényke haldoklik, majd valamit ki kell találnom a helyére. A talajon lévő kókuszrost és kókuszháncs összekeveredett, köszönhetően Tankréd földmunkáinak, melyeket napjában most már 4 alkalommal (reggel ki, aztán vissza, délután ki, aztán vissza) csinál. A melegítő lámpának köszönhetően ráadásul füvesedik a talaj, a szalmából kieshettek valami magok, mert egész magas gyep kezd lenni bent - ezt irtom, mert nem tetszik.
Szóval kicsit kopár, leharcolt kezdett lenni a dolog, úgyhogy vettem Tankrédnek 2 cserepes százszorszépet, amit egy este tettem be a terráriumba. Természetesen másnap reggel nagy harsogásra ébredtünk, Tanki szépen ette az új növényt reggelire. Ha majd negyobb lesz, elindul és egész nap mászkál és keresi az ehető kukacokat, rovarokat, na akkor majd rendszeresen cserélni kell a dolgokat és rendezgetni, hogy ne egy csatatér legyen a terrárium...
