Két hét alatt sikerült kialakítani egy elég erős ösztönös reakciót Tankrédnál. A sok nyüsztölés, földből kiásás eredménye számára mindig étel formájában jelent meg (számunkra meg könnybelábadt szemekben, hogy végre látjuk őt és milyen cuki), méghozzá a benyúló csipesz végén vergődő kukac formájában. Hamarosan rájött Tanki, hogy ez a nagy fém valami, a csipesz, ha felbukkan, figyelemre érdemes, mert általában valamilyen kaja van a végén. Az alábbi videóban jól látható, mennyire elszántan megy a csipesz után, hogy megkaparintsa róla a finom viaszmonylárvát:
Mielőtt valaki teljesen hülyének gondolná szegénykémet: az, hogy a szalmába harap a kukac helyett, szintén az értelem jele, ugyanis minden ételt, amit adok neki, előzőleg jó alaposan "bepanírozok" vitaminporba. Ez főleg kalciumot tartalmaz, ami fontos nyilván a csontozata és pláne a páncélja miatt, de ez egy komplex készítmény, ami minden számára fontos anyagot tartalmaz. Emiatt a hozzá bekerült ételek fehér színűek, amit Tankréd hamar meg is tanult, és mindent, ami fehér, jól megnéz, nem kaja-e véletlenül.
Az előző posztban olvashattátok, hogy nagyjából kialakult egy rutin nála és már tudja, hol a víz stb. Nos, Tanki, jó dobozteknőshöz híven tényleg szeret ázni, látszik a fenti videón is, beleveti magát a táljába és egyből le is bukik, megmosakszik, áztatja magát pár percig, aztán odébb áll. Szívesen eszik is a vízben, hosszasan alámerítve zsákmányát elszórakozik, majd kimászik és elvonul aludni.
Ebben a pavlovi reflexben eljutottunk odáig, hogy kiásás helyett elég már csak matatni az üres csipesszel, hogy előbújjon a vackából. Megjegyzem, bizalma már oly méreteket ölt, hogy nem is ássa el magát teljesen, a feje szinte mindig kint van, lesi a környezetet, kezd kiváncsibb lenni, mint betoji.
Szóval amint meghallja a csipesz csattogását, felkapja a fejét, gyorsan kikászálódik és megnézi, nincs-e valami kaja is a környéken. Ilyenkor megsajnálom és adok neki egy kukacot... de hát ellen lehet állni ennek a kis pofinak?
