A legutóbbi bejegyzés óta egy hónap telt el. Ezidő alatt Tankréd rengeteget fejlődött, ami a szociális életét illeti. Íme egy kis összefoglaló, miket tanult, hogyan viselkedett az elmúlt 4 hétben.
Tankréd hasi páncélja egyébként 5,5 cm hosszú, ez sokáig így is fog maradni, mivel a dobozteknősök életük első 5 évében 1 cm-t nőnek /év. Tankréd most áprilisban volt egy éves (Boldog szülinapot!), így még bőven ez lesz a tempó és később sem fog ez pozitívan változni, mert ezt követően nagyjából 20 éves korukig nőnek még észrevétlenül, míg elérik a kifejlett méretüket, ami az ő esetében kb. 12 cm lesz.
De ez minket nem is nagyon foglalkoztat, minél kisebb, annál cukibb, de azért majd nagyként is imádni fogjuk, de minden testi dolognál sokkalta fontosabb, hogy mennyire interaktív kis állat, mennyire jó vele együtt élni.
Miután Tankréd hamar megtanulta, hogy a csipesz általában eleséget hoz magával, hamarosan megszokta hangunkat is, és általánosan a jelenlétünket. Elkezdtünk igazán együtt élni. Munkából hazaérve a terrárium fölé hajolok és szólongatni kezdem Tankrédet. Sokat hívjuk a nevén és egyértelműen erre jobban felfigyel, mintha csak úgy beszélünk a feje fölött. Hallgatni kezdett a nevére a hozzánk kerülése utáni 3. héten. A teljesen sima talaj alól a 2. "Tankréd!"-re mozogni kezd a föld és kibukkan Tanki feje. Pislog kettőt, nyammog hármat és rám néz.
A melegedő időnek is köszönhető, illetve annak, hogy nem noszogatjuk minden percben szegényt, szemmel láthatóan egyre kiváncsibb lett. Első körben magától a hosszúkás terrárium feléig merészkedett el. Egyik hétvégén onnan figyelt minket, ahogy alszunk (az ágyunk mellett van a terrárium).
Innen viaszmolylárvával (kedvenc csemege, akárcsak a gekkóknál) elcsaltam a terület végébe, de amint nem kapott több kukacot és észlelte, hogy olyan helyen van, ahol még eddig nem nagyon járt, árkon-bokron keresztül visszaszaladt a vackába, a sarokba.
Múlt héten találtuk először a vizes tál alatt Tankit. Az elméletem a viselkedésére, hogy a reggeli fürdő után (ami már rendszeres) egyszerűen lusta volt visszamenni a sarokba és inkább ott telepedett le. A szárazföldi teknősökre általánosan jellemző, hogy úgy szeretnek aludni, hogy páncéljuk hozzáér valamilyen tereptárgyhoz, így biztonságban érzik magukat. A vizes tál alá is úgy mászott be, hogy páncélja alul támasztotta a tálat, mellette a föld alól pedig bármikor kikukkanthat.
Mikor már második napja aludt itt, észrevettem, hogy kicsit kijjebb ásta magát, a fél páncélja kint volt a tál alól, lábai széjjel dobálva, kiterült, mint egy kis béka (nem, nincs olyan, hogy teknősbéka). Gyanítottam, hogy talán melege kezd lenni, bejött a 26 fok, a lakásban is stagnált a 22, és a vizes tál pont a melegítő lámpája alatt van. Beszéltük, hogy ha így van, akkor majd biztos kijön fürdeni, hogy lehűtse magát. Ahogy ezt végiggondoltuk, és fordultam kettőt, észrevettem, hogy Tankinak hűlt helye, a víz meg koszos, ő sehol. Na, megfürdött, aztán biztos, visszament a sarokba. De mielőtt odanézhettem volna, éreztem, hogy mintha valaki figyelne. És igen, Tankréd a terrárium végében, teljesen egyedül, teljesen bátran nézett engem!
A nagy újdonságra való tekintettel azért gyorsan leásta magát a cserép mellé, ott is aludt, de másnap visszabújt a sarokba.
Azóta ma reggel szomorúan kerestük Tankrédet, aki látszólag megint a föld alá bújt, de aztán kiderült, hogy velünk szemben ácsorog egy cserép tövében, aminek tökéletesen ugyanolyan színe van, mint az ő páncéljának, és ezer éve bámul minket, hogy vajon mit keresünk ennyire. Hát őt.
A mai nap továbbá megpróbáltam direktebb módon is közeledni felé és örömmel konstatáltam, hogy Tankréd kézből is eszik. Na persze neki igazából édes mindegy, hogy hogyan, csak kajához jusson, ha az a tenyeremben van, akkor belemászik érte. Egyszer-egyszer melléharap és ilyen jópofa nyomot hagy, de nem fáj, nincs nagy ereje (még).
Egyértelműen látszik, hogy örül a jó időnek és kinyílt a csipája ebben a melegben. Sokkal többet van elől és egyre kevésbé fél tőlünk, kezdünk nagyon jóban lenni!
