A nyáron Tankréd meglehetősen felpörgött. Annyit evett, amennyi belefért, mászkált, kapart, csámcsogott, egy szóval elvolt. Mint a befőtt. Fürdött nagyokat, kergette a gilisztákat, követte az ujjamat, harapott az üres csipeszre.
Eltelt viszont a meleg évszak, Tankréd hibernálódik. Kezdődött a napokig tartó alvással, valahol a talajba fúródva. Kapott egy új izzót, így melegebb lett nála, rögtön alá is bújt, fürdeni kezdett újra. Szólongatásra figyel, kidugja fejét vackából, ki is jön néha, ha úgy tartja úri kedve.
Szeptember közepén szegény Tankréd egyedül maradt 10 napra. 2 naponta megbízott felvigyázók cserélték a vizét, permetezték a terráriumot, etették. Mire hazaértünk, teljes volt a sértődés. Nem köszön, nem mászkál, nem eszik.
Az őszi nagy takarítás után kicsit jobb kedvre derült, sőt, észrevette, hogy üveg mögött van és elkezdte a klasszikus "teknős vagyok, nem értem az üveget" játékot, naphosszat kaparta a terrárium falát, hátha áttöri. Aztán ezt is megunta. Csak aludt egész nap inkább, megenni pedig csak a gilisztát hajlandó.
Elmentem a tenyésztő ismerőshöz, hogy mégis mi a fene lehet, talán telelni szeretne? Elképzelhető. Két lehetőséget vázolt fel, az egyik, hogy megemelem a világítással töltött órák számát és többet permetezek, vagy lekapcsolom a lámpát és megnézem, akar-e aludni. Mivel én szeretem ezt a teknőcöt és nem lenne poén, ha hónapokra eltűnne, előbbit választottam. Másfél órával többet ég azóta a lámpa és alaposabb a talaj nedvesítése. Tankréd szemmel láthatóan fel is élénkült, mászkál, reggel már mindig máshol találom, napközben is hallom, ahogy megy ide-oda. Az étvágyán még kell javítani, de a viaszmoly is lecsúszik újabban, úgyhogy talán nem fog aludni a télen.
A sértődése azonban aggasztó volt, nyilvánvaló, hogy Tankréd nem szeret egyedül lenni, ezért úgy határoztunk, hogy kap egy barátot maga mellé, aki a hétvégén talán meg is érkezik, így lesz, akivel játsszon, ha esetleg 1-2 napig távol vagyunk tőle.
Addig is kissé kedvetlenül, igazi Morla-módra várja Tankréd a pajtit.
