Az egész ott kezdődott, hogy megszülettem és édesapámnak már megvolt Kukac, a szalagos tigrispiton (Python molurus bivittatus), a maga 4,5 méterével. A házikedvenc fogalma így eleve tág volt számomra és a zoológus bátyám mellett ez nem is változott. Kukac ugyan elpusztult már, de sok hasonló állat fordult meg már a családban. Jelen állás szerint egy gabonasikló (Elaphe guttata), egy pár tokee gekkó (1.1 Gecko gecko), egy pár óriás nappali gekkó (1.1 Phelsuma madagascariensis grandis), egy nőstény sisakos kaméleon (0.1 Chamaeleo calyptratus) és egy házi-sziámi keverék macskafiú (Felis silvestris catus) él a tág családban, ez a kör bővült a dobozteknős sráccal (1.0 Terrapene carolina triunguis). De, hogy miért?
Amikor elköltöztem otthonról és kezdtük a férjemmel belakni első közös lakásunkat, szert tettünk egy térelválasztó szekrényre. 150 cm magas, ugyanilyen széles, 40 cm mély. Bátyám pedig elültette a bogarat a fülembe: milyen jól nézne ki a tetején egy szárazföldi-teknősterrárium.
Pár hétig ülepedett ez a megjegyzés, aztán motoszkálni kezdett a fejemben, hogy tényleg elég jól nézne ki. Úgyhogy elkezdtem utánajárni a dolgoknak. Tudni kell rólam, hogy nem szokásom ráúnni állatokra és amit elvállalok, azt csinálom. Szívvel-lélekkel. Minden környezetemben élő állatot egyénként és egyéniségként kezelek, így könnyen rá is jöhetek, hogy tényleg azok. Célom, hogy a nálam élő állatok a lehető legjobb és legtermészetesebb környezetben éljenek, amennyire egy-egy terrárium ezt engedi. Ezért minden új állat érkezését komoly kutatómunka és tanulás előzi meg, hogy tudjam, milyen helyet kell kialakítani neki, milyen táplálékot kell beszerezni és milyen körülményeket kell biztosítani.
Jelen esetben semmi konkrét tervem nem volt, csak adott volt egy 150x40 cm-es alapterület, és hogy mindenképp szárazföldi teknős legyen. Teknős-témában egy tapasztalt tenyésztő ismerősömhöz fordultam, elmondtam a paramétereket és egyből fel is villanyoztam a dologgal, hiszen tudta, hogy a család eddig nem nagyon foglalkozott ilyesmivel. Egyből a dobozteknősöket javasolta, még pedig a következők miatt: a dobozteknős mindenevő, de főleg rovarevő, ami azért jó, mert a gekkóim miatt állandó jelleggel vannak otthon különböző eleségállatok, így a kajára nem volna nagy gond; nem nőnek túl nagyra, a legnagyobb alfaj (T. c. major) is 20 cm körül megáll, így, mivel a terrárium 40 cm széles lehet maximum, ez fontos tényező; napjuk nagy részét a kaja utáni kutatással töltik, ami miatt nem nevezhetők unalmasnak -na, nem mintha állandóan játszani akarnék vele, de lehetne. A végén kaptam egy elég baráti ajánlatot is, úgyhogy fel is hívtam a terráriumos Pistit, aki szintén nem sokért, törzsvásárlói áron elkészítette a terráriumot.
A terráriumot szokásomhoz híven üresen rendeltem és magam vállaltam a behátterezését. Hungarocell beragaszt, kifarag, csemperagasztó 1. réteg, 2. réteg, betonréteg, festés. Relatív nagy munka, időigényes a különböző fázisok száradása miatt, főleg hidegben. Gyakorlatilag 6 nap alatt készült el, berendeztem és a helyére is került, várta lakóját.
Az elhatározás megszületése után számított 6. héten érkezett meg hozzánk Tankréd, a Háromkarmú dobozteknős.
A következő bejegyzésben olvashatjátok majd, hogy a dobozteknősökkel kapcsolatban mit kell szem előtt tartani és ahhoz képest én hogyan rendeztem be a helyét és hogyan gondozom.
