Mint azt korábban írtam, ha új állat érkezik hozzánk (bár nem szeretnék ebből rendszert csinálni), komolyan felkészülök rá. Az egész internetet kiolvastam Dobozteknős-témában, így igyekszem csak azokra az információkra szorítkozni, ami mindenki számára érdekes lehet. Nehéz a dolgom, mert sok különös tulajdonsága van ezeknek a teknősöknek. Sok alfaját ismerik, én most korlátozódnék a Háromkarmú dobozteknősre (Terrapene carolina triunguis), amilyen Tankréd is.
A Dobozteknősök nevüket páncéljukról kapták, mely mint egy zsalu, szinte teljesen bezárható. Ezt úgy kell elképzelni, hogy derék tájékon van egy fix rész a hasi oldali páncélon, mint egy zsanér, és a fej, illetve a farok irányába a többi része mozgatható, hozzáilleszthető a háti oldali páncélhoz, melynek következtében a teknős gyakorlatilag be tudja zárni magát a teknőjébe, mint egy dobozba. Jól elmagyarázni kissé nehézkes, itt egy kép róla, hogy mindenki el tudja képzelni.
forrás: http://www.michigan.gov
Ezt a pozíciót természetesen akkor veszik fel, ha veszélyben érzik magukat, konkrétan, ha támadást sejtenek, vagyis aludni pl. nem így alszanak és legtöbbször az emberi kézbevételre sem így reagálnak.
A triunguis emellett a hátsó lábain található karmok számáról kapta a nevét.
A Dobozteknősök páncélja magas, dómszerű kúp, mintázata pedig legtöbbször nem valami feltűnő. A tirunguis teknője zöldes-barnás színű, nem feltűnő, nincs rajta sok minta. Testük is sötét színű, a hímek fejét azonban felnőtt korukra sárga, narancs vagy piros színű foltok díszítik. Felső állkapcsuk lehajlik, ezért mindig kicsit morcosnak tűnnek. A hímek általánosan kisebbre nőnek a nőstényeknél, 10-15 cm közöttire cseperednek, ami természetesen a páncél méretét jelenti, innen-onnan ugye még kilóg a feje meg a lábai és a farkinca.
Erdőkben élnek, általában valamilyen vízforrás közelében. Ha nem kényszeríti őket semmi, egy 200-250 méteres körzetben élik le egész életüket, nem nagyon kolbászolnak el máshova. A környezet nagyban befolyásolja életmódjukat. Mivel mindenevők, alkalmazkodni tudnak a terület lehetőségeihez. Mindenevők, a szó legszorosabb értelmében. Válogatás nélkül esznek tücsköt-bogarat, csigákat, gilisztákat, bogyós gyümölcsöket, gombákat, virágokat. Megfigyelések alapján állítják, hogy dögevők is, a kisemlősöktől kezdve a tehénig. A fiatalabb egyedek főleg csak élő eleséget esznek, rovarokat stb, az idősebbek táplálékpalettája bővül a zöldségekkel és a gyümölcsökkel.
Érdekes információk (fun facts):
- Az ember számára mérgező gombákat ők gond nélkül megehetik, sőt, képesek toxinakkumulációra, vagyis a mérgező anyagok átkerülnek a szervezetükbe és ők maguk is mérgezővé válnak (urban legend, hogy Mississippiben dobozteknőst grillezett néhány srác és jó betegek lettek tőle).
- Evés közben szégyenlősek, ha észreveszik, hogy figyelik őket, abbahagyják az evést és figyelni kezdik az őket figyelőket.
- Páncéljuk egészen 7 éves korukig nem keményedik meg rendesen.
- A nőstény dobozteknős akár 4 évig is tudja "tárolni" a hím spermiumát, így egy sikeres párzás után akár több párzási időszakot is kihagynak, mégis tojást rakhatnak.
- A teknősökre általánosan, így a Dobozteknősre is jellemző, hogy nem tudnak mit kezdeni az üveg felületekkel, nem értik, miért nem tudnak keresztül menni rajta, ezért ilyen helyzetben meglehetősen stresszesek lesznek és csak kaparásznak kitartóan.
- Szeretnek ázni, esőben gyakran előbújnak, illetve sokszor áztatják magukat pocsolyákban.
Terráriumi tartásuk:
Mivel a Dobozteknősök elég nagy területen élnek a vadonban, így fogságban is érdemes minél nagyobb helyet kialakítani nekik, ami egy pár esetében minimálisan kb. 1 négyzetméter legyen. Az üvegfelületek stresszes hatása miatt nem tartható akváriumban, vagyis hátterezett terráriumban, vagy akár egy dobozban helyezendő el (szabadban palánkokkal körülvett helyet alakítanak ki nekik, melyeket elég mélyre leásnak, hogy alatta ne tudjon kiszökni az állat).
Lévén, hogy zömmel erdőkben élnek, így a terráriumuknak is erdei környezetet kell biztosítania. A talajt olyan alommal kell takarni, amely nedvességtartó és könnyen el tudja ásni magát benne, erre a kókuszrost, kókuszháncs, tőzeg, fakéreg stb. alkalmas. A terráriumban biztosítani kell egy melegebb (28-30 fok) és egy hidegebb (20-22 fok) részt is, illetve vizes tálat, egyrészt, hogy ihasson, másrészt, hogy tudjon fürdeni. Ügyelni kell rá, hogy legyen megfelelő búvóhelye, ahova visszahúzódhat. A talajt nedvesen kell tartani, hogy megfelelő párás aljzatban élhessen a teknős, melyet szabályoz magának, így, ha száraz a levegő, leássa magát a nedves talajba. Ne álljon azonban a víz a talajon!
Ennek megfelelően Tankréd egy 150x39 cm-es alapterületű terráriumba került, melyet félig beháttereztem, így talán nem fogja feltenni az életét arra, hogy áthatoljon az üvegen. Talajnak kókuszrostot tettem be, a tetejére egy kis területen pedig szalmát, hogy könnyen bele tudjon mászni. Itató/fürdető tálat a melegítő lámpa hatásköre alá helyeztem, hogy ne legyen túl hideg, illetve hogy párásítson valamennyire. 3 dísznövényt helyeztem még el, egy gyompálmát (Chamaedorea elegans), egy hálós levelet (Fittonia albivenis) és egy buzogányvirágot (Dieffenbachia maculata). Utóbbi elég allergén az emberre nézve, akár nyelési nehézséget vagy fulladást is okozhat, ha a nedve bekerül a nyálkahártyába, de a teknősök a fent ismertetett okokból kifolyólag fittyet hánynak az ilyesmire. Balatoni köveket gyűjtöttem még díszítő tereptárgyként, nem túl sokat, hogy tudjon ide-oda könnyedén menni a jószág. A melegítő lámpa egy kerámia burában van, a 40 W-os izzó minden nap 13 órán keresztül ég, reggel és délután pedig jól bepermetezek.
Nagyjából ennyi, amit első körben érdemes tudni. Talán most sokan megértitek, miért annyira érdekes egy ilyen kis különccel együtt élni. A következőkben már történeteket is megosztok majd, de még tartozom a névválasztás sztorijával, legközelebb arról írok.
